Fényes csillag

Fényes csillag - Írók és Olvasók

Fényes csillag

Szeretek sétálni a természetben, a tekintetem most is a legfényesebb csillagot kereste, amikor kitört a vihar. Az őszi esték már nagyon hidegek, az eső a csontomig hatolt. Sietősen hazafelé indultam, amikor sírásra lettem figyelmes. A hang irányába indultam, dacolva a nagy széllel. Egy hófehér csapzott, kutya feküdt a bokorban, minden áron próbálta védeni magát a hideg esőtől. Az oldalán egy vérző sebet pillantottam meg. A szívemet átjárta a félelem, tudtam, hogy nem fogom a sorsára hagyni. Nem törődve a hideggel, levettem a pulóveremet és betakartam vele a fázós kis testet. Fáradt volt, nem ellenkezett. A karomba emeltem, hálásan pillantott rám.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Kapcsolódó cikkek

Ferencz Vicus: Desperatio

Fátyolos tekintetünk néha összekapaszkodott, a részvét, és sajnálat könnyei csillogtak a szemünkben. Aztán szinte szégyenkezve sütöttük le pillantásunkat, a tehetetlenség és kilátástalanság szele legyintette meg az arcunkat, és taszított minket szomorúságba.

Joó László: Elhagyatott fészek

Na jó, most már elég! Végére járok ennek a dolognak. Épp be akartam csapni a kocsi ajtaját, ahonnan mégsem vettem ki a fegyvert, mikor meghallottam, hogy az emeleti ablakból beszédfoszlányok szűrődnek ki. A kocsiajtó csapódását a lábfejem akadályozta meg, ami immár másodjára kap fájdalmas ütést. De legalább a reflexeim rendben vannak! Hallgatózni kezdtem!

Ferencz Vicus: Viharba veszett remények

Eleredt az eső, a jéghideg vízcseppek szúrósan csapkodták David arcát. Esőkabátba bújt, fejére húzta a kapucnit, de a viharos erejű szél tépte szaggatta marcangolta. David jobbnak látta, ha fedezékbe vonul, a hatalmas dörrenések, a zuhogó eső, a ködkürt dinoszauruszi bömbölése a gigászi hullámok tiszteletet parancsoltak. David visszahúzódott a kabin fedezékébe, és vészriasztást adott le a partnak.

Válaszok

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük