Mosoly

Mosoly - Írók és Olvasók

Mosoly

El sem hiszem, hogy megnyertük a focimecset. Ráadásul az utolsó tizenöt másodpercben sikerült beküldenem a labdát. A csapat ma rám emeli a poharát, elmentünk a legközelebbi klubba megünnepelni a sikert. Ez volt az utolsó meccs idén. Nem tagadás, dagad a mellem.
─ Hé! Jason! Elképesztően játszottál ma! Ez a tiéd. ─ csúsztatott oda hozzám egy korsóval az edző. Tekintetem ekkor megakadt azon, aki kihozta. Rövid szoknyában, kockás blúzban volt, edzőcipőben. Mézszőke hajjal, kék szemekkel áldotta meg a sors, mégis, valahogy nem illet ide. Elkaptam a kezét, mielőtt elment volna, mosolyogott.
─ Köszönöm!
Ekkor már tudtam, hogy meg fogom szerezni őt.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Kapcsolódó cikkek

Joó László: Elhagyatott fészek

Na jó, most már elég! Végére járok ennek a dolognak. Épp be akartam csapni a kocsi ajtaját, ahonnan mégsem vettem ki a fegyvert, mikor meghallottam, hogy az emeleti ablakból beszédfoszlányok szűrődnek ki. A kocsiajtó csapódását a lábfejem akadályozta meg, ami immár másodjára kap fájdalmas ütést. De legalább a reflexeim rendben vannak! Hallgatózni kezdtem!

Ferencz Vicus: Desperatio

Fátyolos tekintetünk néha összekapaszkodott, a részvét, és sajnálat könnyei csillogtak a szemünkben. Aztán szinte szégyenkezve sütöttük le pillantásunkat, a tehetetlenség és kilátástalanság szele legyintette meg az arcunkat, és taszított minket szomorúságba.

Mike Smith: Éjszaka a temetőben

Elővettem a telefonomat, és miközben a várva várt ital elfogyasztása céljából a törzshelyem felé ballagtam, megnyitottam a galériát, és betöltöttem a nem sokkal azt megelőzően készített fényképet. A torkom azonnal összeszorult, amint a készülék betöltötte a fotót. Nem akartam elhinni, amit láttam

Válaszok

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük