Fagyöngy

Fagyöngy

─ Gyűlöllek! Fogalmad sincs arról, mennyire. ─ kiabálok.
Ares tehetetlenül tárja szét a karjait, mintha feladni készülne.
─ Hogy tehetted meg velem, hogy Hildával mentél az érettségi bálra?
─ Nem tehetek arról, hogy külön iskolában járunk. Arról sem, hogy Hilda, a barátnőd ellened fordult. ─ Az ég szerelmére! Egyedül volt, megsajnáltam. Még csak nem is vele mentem, ráadásul egy tánc után külön is váltunk.
─ Áh! Még táncoltál is vele? ─ vágok hozzá egy párnát. Ares megelégelte ezt, felhúzott az ágyról, az ajtóhoz ráncigált. Hátam a keretnek ütődött, keményen megcsókolt. A fejünk felett fagyöngy lógott.
─ Nekem csak te létezel.