Fagyöngy

Fagyöngy - Írók és Olvasók

Fagyöngy

─ Gyűlöllek! Fogalmad sincs arról, mennyire. ─ kiabálok.
Ares tehetetlenül tárja szét a karjait, mintha feladni készülne.
─ Hogy tehetted meg velem, hogy Hildával mentél az érettségi bálra?
─ Nem tehetek arról, hogy külön iskolában járunk. Arról sem, hogy Hilda, a barátnőd ellened fordult. ─ Az ég szerelmére! Egyedül volt, megsajnáltam. Még csak nem is vele mentem, ráadásul egy tánc után külön is váltunk.
─ Áh! Még táncoltál is vele? ─ vágok hozzá egy párnát. Ares megelégelte ezt, felhúzott az ágyról, az ajtóhoz ráncigált. Hátam a keretnek ütődött, keményen megcsókolt. A fejünk felett fagyöngy lógott.
─ Nekem csak te létezel.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Kapcsolódó cikkek

Ferencz Vicus: Desperatio

Fátyolos tekintetünk néha összekapaszkodott, a részvét, és sajnálat könnyei csillogtak a szemünkben. Aztán szinte szégyenkezve sütöttük le pillantásunkat, a tehetetlenség és kilátástalanság szele legyintette meg az arcunkat, és taszított minket szomorúságba.

Válaszok

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük