Adventi koszorú

Adventi koszorú

Izgatott voltam, a szívem a torkomba ugrott. Óvatosan tartottam a kezemben, nehogy tönkremenjen, mielőtt még meglátná. Benyitottam a lakásba. Doni boldogan simult a lábamhoz, felugrált, megsimogattam.
─ Nézd mit hoztam mama! ─ adtam a kezébe az első adventi koszorúját. Gyermeki izgalommal forgatta a keze között, vigyázva, hogy meg ne sérüljön.
─ Ezt kettőnknek készíttetettem. ─ mondtam, már indultam volna az ajtóhoz, de megállított.
─ Tedd belülre, nehogy ellopják. Így mi is nézhetjük. ─ mondta mosolyogva, és folytatta a munkáját. Karácsonyi matricákat rakott az ablakra, életében először. Elképzeltem az ő gyerekkorát, a háború hangos zaját. Már nem kell félnie, itt vagyok.