Csillagszóró

Csillagszóró - Írók és Olvasók

Csillagszóró

Az első szilveszterünk egy idegen városban, távol a szülőktől. Új egyetem, új város, új lehetőségek. Összevigyorogtunk a feltartott csillagszók fénye között. Egy buliba voltunk hivatalosak. Az új osztálytársaink hívtak meg minket. Hangos zene, rengeteg pia és túlfűtött tánc, a szokásos. Sokan már most túl részegek voltak ahhoz, hogy tudjanak magukról. Hamarosan felhangzott egy sziréna, valószínűleg ránk hívhatták a rendőrséget. A barátnőmet már úgy fél órája szem elől tévesztettem, nem tudtam merre induljak.
─ Ide! Gyorsan! ─ szólt ki egy hang a beépített szekrényből. Odafutottam, egy fiatal férfi bujkált bent. ─ Ami itt történik, az itt is marad. ─ húzott magához.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Kapcsolódó cikkek

Ferencz Vicus: Desperatio

Fátyolos tekintetünk néha összekapaszkodott, a részvét, és sajnálat könnyei csillogtak a szemünkben. Aztán szinte szégyenkezve sütöttük le pillantásunkat, a tehetetlenség és kilátástalanság szele legyintette meg az arcunkat, és taszított minket szomorúságba.

Joó László: Elhagyatott fészek

Na jó, most már elég! Végére járok ennek a dolognak. Épp be akartam csapni a kocsi ajtaját, ahonnan mégsem vettem ki a fegyvert, mikor meghallottam, hogy az emeleti ablakból beszédfoszlányok szűrődnek ki. A kocsiajtó csapódását a lábfejem akadályozta meg, ami immár másodjára kap fájdalmas ütést. De legalább a reflexeim rendben vannak! Hallgatózni kezdtem!

Válaszok

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük