Interjú egy íróval: Borbíró Klára
Az írónk neve: Borbíró Klára
1971 szilveszterén születtem egy részeg szülészorvos és egy józan takarítónő lelkes közreműködésével.
Egészségügyi vonalon végeztem, jelenleg a vérellátásban dolgozom.
Általános iskolás koromban született meg annak az igénye, hogy az önmagamnak mesélt történeteket papírra vessem. Versek és színdarabok születtek így, és egy romantikus tiniregény, ami szerencsére sosem készült el. Az ebben a korszakomban írt két versemet később beleszőttem a Tompa fényű napok című családregényembe.
Közel húsz év kihagyással 2014-ben kezdtem újra komolyan foglalkozni az írással. Eddig nyolc regényem és egy novelláskötetem jelent meg, de olvashatók tőlem novellák antológiákban és internetes felületeken is.
Mi áll az írói álneved hátterében? Mondanál erről nekünk valamit?
Milyen műfajú könyveket írsz?
Többnyire bűnügyi történeteket, sci-fit és reális fikciót írok némi romantikával fűszerezve.
Van-e valamilyen hobbid?
Mi volt az a fordulópont az életedben, ami az írás felé terelte az életed?
Mi teszi számodra az írást örömtelivé?
Mennyire merítesz a valóságból?
Minden regényemnek van reális alapja. Amíg a Tompa fényű napok esetén ez személyes, addig pl. a Te adj erőt! történetét és karaktereit tőlem független események ihlették. A képzelet azonban mindig felülírja a valóságot, ez utóbbi csak nyomokban marad meg a könyvben.
Mesélj nekünk a legutóbb megjelent könyvedről!
A Szigma bűnügyi thriller sorozat második kötete Rovás címmel az idén jelent meg az Ez-Könyvek gondozásában.
Lehetőségem nyílt megismerni az orvosi laboratóriumban dolgozók mindennapjait, és rájöttem, hogy mennyivel több az ő munkájuk annál, amit gondolunk. A többséggel együtt úgy véltem, hogy a dolguk nem több, mint betenni a vizsgálandó mintát egy automatába, ami kiköpi az eredményt. Közel három éven keresztül jártam előadásokra, közben laborról laborra, és majd vért izzadtam, mire megtanultam, amit egy jó laborasszisztensnek tudnia kell. Elhatároztam, hogy bepillantást engedek az olvasóimnak abba, hogy milyen sokrétű tudás áll egy-egy helyesen interpretált lelet mögött. Így született meg Emma karaktere.
A másik női főszereplő, Zsejke megpróbáltatásait eszközül hívva a vallással és az egyházzal kapcsolatban mondok el pár gondolatot.
A bűnügyi szálakat pedig két nyomozó, a lobbanékony Zsolt és a burokban nevelkedett Fülöp mozgatja.
Mennyire hagyod, hogy a karaktereid vezessék a történetet? Választhatnak sorsot maguknak, vagy minden kérdésben te döntesz?
A regényeimet néhány alapkérdés köré építem fel, ezekhez rakok össze karaktereket. Amikor elkezdek írni, a szereplőket már hordozom magamban egy ideje, aztán az írás során egymásra szabadítom őket, és mivel már ismerem a hátterüket és a jellemüket, adja magát a reakciójuk. Így lényegében megírják helyettem a történetet.
Mi lesz a következő könyved? Megtudhatunk róla valamit?
A Helma Kiadónál fog megjelenni a soron következő regényem hangoskönyv és e-könyv formájában. Hát, a lektor sem tudta beskatulyázni egyetlen zsánerbe sem. Leginkább lélektani sci-finek mondanám cli-fi áthallással, miközben ez az eddigi legromantikusabb regényem. Egy egyoldalú kapcsolatból menekülő burlesque táncosnő és egy gyilkossággal megvádolt mérnök szerelméről szól, meg egy elfuserált találmányról, ami Magyarország és Amazónia között utaztatja a párost.
Mennyire fontos neked, hogy a történet vége happy end legyen?
Szórakoztató regényeket írok, ezért fontosnak tartom, hogy a történet során felszínre kerülő brutalitást vagy feszültséget az olvasók számára is elfogadható, kielégítő feloldással zárjam le. Nem így a novellák esetén. Azok között akadnak nyugtalanító gondolatokkal zárulók is.
Számodra mi a legnehezebb dolog az írással és a könyv megjelenésével kapcsolatban?
Írói válság esetén milyen módszereket alkalmazol, hogy megjöjjön az ihlet?
Na, olyanom még nem volt. Az már előfordult, hogy megakadtam egy történetben. Ilyenkor leírom, hogy melyik szereplőm mit tudott meg eddig, mi a vágya, és hogy akarja azt megvalósítani. Ez eddig mindig működött.
Mit üzensz az írótársaidnak és az olvasóknak?
Íróknak: építkezzenek a kudarcaikból.
Olvasóknak: ne a mások, hanem a saját elvárásaik alapján válasszanak olvasnivalót maguknak.
