-
Ferencz Vicus: Február 19.Nellike felállt, lesimította nővérruháját, feltette a szemüvegét és kitipegett a betegek közé. Újabb 12 órára munkába állt, maga sem tudta már hányadik éve. Réges-rég túl a negyvenen.
-
Borbíró Klára: Lassan siess!Csukott szemmel pihent, hogy erőt szívjon magába az utolsó nagy megpróbáltatás előtt. Ha ezen a határon átjut, végre hazaüzenhet a parancsnokának, de ezt a határt nagy erőkkel őrzik, és hát idáig is alig tudott elvergődni.
-
Interjú egy íróval: Tina ColtNyolc évesen írtam az első történetem. Egyszerűen csak megszületett a fejemben egy történet és a kényszer, hogy leírjam. Nos, azóta sok más történetet is le “kellett” írnom. Azt szoktam mondani, hogy nem én…
-
Ferencz Vicus: Jobban szerettek?Együtt öregedtek meg, egyszerre voltak fiatalok, szépek üdék és frissek. Kacérok, és fessek. Aztán egyszerre, egy időben múlt el a hamvasság, kerekedett meg a csípő, nőtt meg a pocak, ráncosodott meg a bőr,…
-
Ferencz Vicus: Jó éjt mindenkinekMegismertek, lebuktam. Ma valahogy feltűnően sokan szólítanak meg, érthetetlen. Odapillantok, ki ez az újabb bátor vállalkozó. Uramisten, jól látok ? Gábor az! Gimnáziumi nagy szerelmem, ezer éve nem láttam,…
-
Ferencz Vicus: Viharba veszett reményekEleredt az eső, a jéghideg vízcseppek szúrósan csapkodták David arcát. Esőkabátba bújt, fejére húzta a kapucnit, de a viharos erejű szél tépte szaggatta marcangolta. David jobbnak látta, ha fedezékbe…
-
Borbíró Klára: Egyszer felnövünkTekintete komoly volt, mégis boldogság sugárzott belőle. Emma érezte, hogy nem Peti többé, hanem Péter. Péter, akit a huszonötödik nyárutó érlelt azzá a férfivá, akivel végre megoszthatja az életét.
-
Ferencz Vicus: Angina pectorisGeorge szuszogott, fújtatott, mint egy gőzmozdony, de egészen másképpen mint pár perccel korábban amikor az ablaknál álmatagon szunnyadozott. Most a fizikai fáradtságtól, és hirtelen megterheléstől lihegett,…
-
Szabó Amira: LéleklenyomatTalán egy nap éppen te leszel az, aki kiszabadul innen és ekkor majd másnak kell átadnod az üzenetet, hogy kapaszkodjon abba az átkozott indába. Ha pillanatnyilag úgy érzed, a reménytelenségből nem…
-
Borbíró Klára: Az utolsó karácsonyÁtmelegedő testüket fájó bizsergés járta át. Lilli hangosan felszisszent időnként, aztán beleernyedt Aliko karjába. A nő a sziklának vetette a hátát, lehunyt szemmel élvezte a hősugárzó cirógatását.
-
Garajszki Istvánné: Tévedés vajon?– Nagyon tetszik, amit hoztatok, igazán jó ízlésre vall. Biztos a te édesanyádnak is ilyen jól tudsz ajándékot venni. – Áradozik az édesanya, mert jó választásnak tartja a fia részéről.
-
Eve Red: Karácsonyi fényfüzérEgy pillanatra megállok, felnézek a sötét égboltra, a gyér utcai lámpa gyönyörűen megvilágítja a hóesést. Behunyom a szemem. Kitátom a szám, akárcsak gyerekkoromban, és élvezem, ahogy a hűs pelyhek a…
-
Eve Red: Halloween: SzabadságLejjebb kúszik a keze a hasamon, és megtalálja az érzékeny pontom. Dörzsöli, miközben a szája megállás nélkül csókol. Kinyitom az ajkaim, a nyelvével falni kezd. Imádom ezt az érzést, amit kivált belőlem.
-
Borbíró Klára: Édes látogatóÉdes látogató Apró, mocskos kezek ragadtak meg. Azelőtt csak az öregasszony csontos markát ismertem, bizonytalan szorítása jóleső érzéssel járta át viasztestem. Tudtam, ha Ő elővesz…
-
B.B. Natália: Igazán koszosnak lenniBiztosan Anya sem lesz rám mérges, amiért a koszos lábammal a frissen felmosott konyhapadlóra lépek és a korom fekete lábnyomok vezetik a kádhoz. Biztosan segít, kiszedni a lábamból a szálkát. Biztosan így lesz.
- Több betöltése