Ferencz Vicus: A rovar
De ez a példány aranyos volt, kis szív alakú szárnya, apró termete, és ahogy csak úgy lapult ott a falon nem tette ellenszenvessé. Boldizsár…
Ferencz Vicus: Február 19.
Nellike felállt, lesimította nővérruháját, feltette a szemüvegét és kitipegett a betegek közé. Újabb 12 órára munkába állt, maga sem t…
Borbíró Klára: Lassan siess!
Csukott szemmel pihent, hogy erőt szívjon magába az utolsó nagy megpróbáltatás előtt. Ha ezen a határon átjut, végre hazaüzenhet a parancs…
Interjú egy íróval: Tina Colt
Nyolc évesen írtam az első történetem. Egyszerűen csak megszületett a fejemben egy történet és a kényszer, hogy leírjam. Nos, azóta sok m…
Ferencz Vicus: Jobban szerettek?
Együtt öregedtek meg, egyszerre voltak fiatalok, szépek üdék és frissek. Kacérok, és fessek. Aztán egyszerre, egy időben múlt el a hamvass…
Ferencz Vicus: Jó éjt mindenkinek
Megismertek, lebuktam. Ma valahogy feltűnően sokan szólítanak meg, érthetetlen. Odapillantok, ki ez az újabb bátor vállalkozó. Uramisten, jó…
Egy különleges Valentin nap
Ettől a felismeréstől zavarba jöttem. Azt tudom, hogy Kati az én párom, és nem is akarom lecserélni. De mi van Ildikóval? Ő is pont annyira …
Ferencz Vicus: Viharba veszett remények
Eleredt az eső, a jéghideg vízcseppek szúrósan csapkodták David arcát. Esőkabátba bújt, fejére húzta a kapucnit, de a viharos erejű szél…
Borbíró Klára: Egyszer felnövünk
Tekintete komoly volt, mégis boldogság sugárzott belőle. Emma érezte, hogy nem Peti többé, hanem Péter. Péter, akit a huszonötödik nyárut…
Ferencz Vicus: Angina pectoris
George szuszogott, fújtatott, mint egy gőzmozdony, de egészen másképpen mint pár perccel korábban amikor az ablaknál álmatagon szunnyadozott.…