Hatalmasat sóhajtok. Az angyalszárnyak. Idegeim kezdik felmondani a szolgálatot, folyamatos vesszőfutás az idővel, és a teendőkkel. Elfelejtettem, de semmi vész, leakasztom a sajátomat, amit benn tartok a…

Volt egyszer egy kislány… egy naiv, egy makulátlan… egy tiszta szívű… egy ártatlan, jóhiszemű… …volt egyszer valaki, aki elhitette vele, hogy szereti… hogy komolyan, de valóban… hogy örökké tart… … volt…

Kell a kikapcsolódás, a feltöltődés. Virágzik a turizmus, kinyílt a világ. Minden elérhető, nincs már túl sok akadály. Na jó, esetleg anyagi vonzata lehet meghatározó, vagy persze, szabadidő is kelletik…

De ez a példány aranyos volt, kis szív alakú szárnya, apró termete, és ahogy csak úgy lapult ott a falon nem tette ellenszenvessé. Boldizsár oldalra fordított fejjel szemlélte.
–Mit akarsz itt ? Mi a francra…

Nellike felállt, lesimította nővérruháját, feltette a szemüvegét és kitipegett a betegek közé. Újabb 12 órára munkába állt, maga sem tudta már hányadik éve. Réges-rég túl a negyvenen.

Együtt öregedtek meg, egyszerre voltak fiatalok, szépek üdék és frissek. Kacérok, és fessek. Aztán egyszerre, egy időben múlt el a hamvasság, kerekedett meg a csípő, nőtt meg a pocak, ráncosodott meg a bőr,…

Megismertek, lebuktam. Ma valahogy feltűnően sokan szólítanak meg, érthetetlen. Odapillantok, ki ez az újabb bátor vállalkozó. Uramisten, jól látok ? Gábor az! Gimnáziumi nagy szerelmem, ezer éve nem láttam,…

Eleredt az eső, a jéghideg vízcseppek szúrósan csapkodták David arcát. Esőkabátba bújt, fejére húzta a kapucnit, de a viharos erejű szél tépte szaggatta marcangolta. David jobbnak látta, ha fedezékbe…

George szuszogott, fújtatott, mint egy gőzmozdony, de egészen másképpen mint pár perccel korábban amikor az ablaknál álmatagon szunnyadozott. Most a fizikai fáradtságtól, és hirtelen megterheléstől lihegett,…

Stella nevet, én is vigyorgok, megadom a módját. Karácsonyi hangulat a habos babos, szirupos. Stella kér egy cappuccinot, ő bírja a koffeint. Az érkező kávéra a profi kávékészítő két csillagot formáz,…

Ez kergette álmaimat a lidérces ingoványba. Már tavaly is meggyűlt vele a bajunk, akkor is megfogadtam hogy szépen összetekerve kell elrakni, de úgy látom, mégsem jött össze. Hát most újra itt a kihívás.

Fátyolos tekintetünk néha összekapaszkodott, a részvét, és sajnálat könnyei csillogtak a szemünkben. Aztán szinte szégyenkezve sütöttük le pillantásunkat, a tehetetlenség és kilátástalanság szele legyintette…